Most már nem halogathatom tovább...nem tehetem... "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..."
Tökéletességmániám van...még nem tanultam eleget, még nem tudom, még el kell olvasnom ezt, még el kell végeznem ezeket és ezeket az iskolákat, tanfolyamokat, még tanulnom kell, még nem vagyok elég képzett, most jelent meg egy könyv, még azt elolvasom, aztán...
Mintha nem tudnám, hogy ez a legtutibb és a külvilág számára viszonylag elfogadható menekülés, még jól is hangzik, milyen precíz, milyen komoly, milyen tanult...!
Közben telnek-múlnak az évek, és még mindig a diák szerepében tetszelgek, közben egyre nagyobb pofonokat kapok az élettől, egyre többször szembesülök azzal, hogy már épp eleget tudok, ideje elkezdeni, hiszen az Ö-való úgysem küld olyan feladatot, amit ne tudnék megoldani! Csak kezdd már el végre, fogj hozzá! Ez zakatol a fejemben, már éjjel is csak forgolódok, én, aki egy mormota képességével bírok aludni!
Lássuk hát a medvét!
A nőkről, nőtársaimról és magamról...
Elgondolkodva figyelem a körülöttem élő fiatal lányokat, asszonyokat, és sajnos sok esetben nem tetszik, amit látok. Minden bizonnyal vannak, akikre nem vonatkoznak a következő sorok, így kérem, akinek nem inge, ne vegye magára! Semmi nem áll tőlem távolabb, mint az általánosítás, és attól, hogy nekem valami problémaként jelenik meg a világban, az egyet és csakis egyet jelent,hogy az az én problémám, nekem kell megoldanom.
Talán soha még ekkora lelki teher nem nehezedett az asszonyokra, mint napjainkban. A mai nőnek egyszerre kell(ene) lenni jó anyának, kitűnő háziasszonynak, kedves, ámde szexi feleségnek/barátnőnek/élettársnak, sikeres dolgozó nőnek, aki örömét leli a munkában és nemcsak pénzért dolgozik, aki úgy mossa a család ruháit, hogy az nemcsak tiszta, hanem patyolattiszta, aki egy cseppet sem lesz ideges, ha a gyerek a játékból nyakig szutykosan jön haza, egy ápolónő magabiztosságával pátyolgatja a beteg férjét, jobb vacsorát rittyent negyed óra alatt, mint a Gundel,felnéz a férjére, aki természetesen sokkal jobban tudja, mit, mikor, hogyan kell megvenni, befektetni, és mindehhez csak mosolyog, ha fáj a feje,vagy a dereka, semmi baj, hiszen segít az algoflex, a voltaren dolo, és hogy még a nehéz napok alatt se kelljen kicsit lazítani, magára figyelni, ott vannak a szuperebbnél szuperebb vékony,abszolúte láthatatlan intimbetétek, amitől akár fehér nadrágban is ugrálhat!
De ez még nem minden, hiszen az sem mindegy, hogy néz ki a mai nő! Teli van a város olyan plakátokkal, amiken csontsovány modellek virítanak, annyi fogyókúrás bogyót, turmixot és egyéb csodaszert árulnak, hogy követni is nehéz, mindenki tisztában van a testtömegindexével, ami a legfontosabb adatok egyike manapság, és azt hittem elájulok,amikor a minap egy kb 8 éves, nagyon helyes kislány közölte velem az iskolai tízpercben, hogy fogyóznia kell, mert kövér! Persze teljesen normális, sőt vékony, de rémült kérdésemre elkeseredve mutatta szörnyű háját, ami abból állt, hogy összefogta a bőrt a hasán!
Semmi bajom a fittséggel, ha az egészséges keretek között mozog ha valóban, a testmozgás kedvéért, az egészségért mozognak és fogynak le. De a legfontosabb, hogy nem hiszik el, bármilyen határozottan és hangosan is mondják, hogy csakis akkor lesz boldog, ha vékony, de nem akármilyen vékony, hanem nagyon! Nem, nem akarom azt mondani, hogy törődjön bele mindenki a súlyába, akkor is, ha 50kg fölösleg van rajta! De fogadjuk el örökölt adottságainkat, ha alacsonyak vagyunk, kerek csípővel, karcsú derékkal, akkor ne akarjunk magasak és vékonyak lenni,ha pedig magasak és szilfidek vagyunk, ne járjunk hajlott háttal, hogy kisebbnek tűnjünk. Legyünk büszkék örökölt adottságainkra, hiszen anyáinktól, nagyanyáinktól kaptuk formánkat, hajunkat...!
Azt szeretném hinni, hogy elmúlt már az a kor, amikor a nőket még birtoktárgyként kezelték, és ma már nincs ilyen...Ma már nem sütik a rossz bélyegét a szabadon szárnyaló, hangos, bátor önmegvalósító asszonyokra, lányokra...Akik mernek vitatkozni, akik mernek írni,zenélni, táncolni,tanulni,szőni, fonni, kötni, varrni, festeni, akik el mernek válni attól a férfitól, aki nem nézi jó szemmel tevékenységüket, esetleg akadályt állít szabad szárnyalásuk elé! Anyámra gondolok, akinek kibontakozó tehetségét derékba törte a háború, nem tanulhatott, utána pedig már nem volt lehetősége, dolgozni kezdett, férjhez ment... Nagyanyámra, aki néhány Pesten töltött év után egyik látogatása után Ráchel nénjénél, megismerkedett a néni férjének, Jakab bácsinak unokaöccsével, és az ismerkedésből szerelem, majd házasság lett. De nagyanyám mindig visszavágyott a faluból a városba és szeretett volna megtanulni hegedülni! Amikor gyermekeimet a színpadon nézem,hallgatom lányaim énekét, sokszor eszembe jut, és tudom, hogy az ő adottságai is benne vannak a lányaim istenáldotta tehetségében (meg a fiaiméban is persze), és az ő vágyai is megvalósulnak abban a művészetben amit gyermekeim létrehoznak.
Arról álmodom, hogy egyre több nőtársam emeli fel a fejét, és kezdi el hegyezni a fülét,hogy meghallja lelke hangjait. Mindenkihez szól a lelke, csak sokan süketek ezekre a hangokra. Pedig enélkül nehezen mozognak a világban, nem látnak belső szemükkel, és a mindannyiunkat körülvevő kultúra alá rendelődnek! És elhiszik, hogy csakis negyvenöt kilósan lábnyomorító cipőkön billegve, az aktuális trend szerinti göncökben lehetnek boldogok! Megtesznek mindent azért, hogy megszerezzék az áhított tárgyakat, az áhított férfi kegyeiért küzdenek, vagy pedig teljesen az intellektusuk alá rendelik életüket, egyik diplomát a másik után szerzik, öt férfit megszégyenítve, óriási teherbírással dolgoznak, és negyvenévesen, rémülten veszik észre, hogy még nincs gyerekük!
Ezekhez hasonló gondolatok forognak a fejemben és nagyon tetszik C.Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében ahogy az egészséges nőt a farkashoz hasonlítja. Az egészséges nő... "erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos, merész....Nem arra születtünk, hogy ugrásra, vadászatra, szülésre, életadásra képtelen, vékonyhajú, csenevész teremtések legyünk."
