2012. július 16., hétfő

Olasz capriccio

Olaszországhoz való vonzódásom és Csajkovszkij iránti rajongásom egybefonódik az orosz mester egyik legnépszerűbb darabjának, az Olasz capriccio-nak hallgatása közben.
1880-ban, itáliai tartózkodása alatt értesült Csajkovszkij arról, hogy IV.szimfóniájának párizsi bemutatója nagy sikerrel zajlott. Ez az örömhír hozzájárult ahhoz, hogy szabadon átengedje magát az olasz benyomások derűs, könnyed élményeinek. Olasz dallamok ihlette művét majd otthon önti végleges formába. Kaszárnyából kiszűrődő trombitajel, romantikus szerenád,a nápolyi utca vidám mandolinjátéka, a fergeteges tarantella, mind felhangzik ebben a változatosan hangszerelt, elbűvölő muzsikában, melyet 1880-ban mutattak be Moszkvában.

Csajkovszkij zenéjét hallgatva, lelkemben újra és újra megcsodálom az olasz táj szépségét, beszippantom a kisvárosok kávézóinak illatát, ahová reggelre odaérve betérünk, és szemtelenül nézegetem az idős urakat, akik jókedvűen érkeznek napindító kávéjukat elfogyasztani, hangosan,vidáman és kedvesen kérdezgetnek bennünket, dicsérik a lányokat úgy, ahogy csak az olaszok képesek, ellentmondást nem tűrően,de nem tolakodón, és szemernyi kétség nem férhet hozzá, hogy a legszebb nőnemű lény vagy a világon, és nem tudsz mást tenni, csak mosolyogva annyit mondani: grazie, grazie!
A nap már korán délelőtt puhán körülölel melegével, az égen sehol egy felhő, és akkor érted meg, mit jelent az, hogy: azzurro! Mert az az azúrkék, az olasz specialitás, mint a spagetti, a pizza, a fagyi és a borok. Délben kiürülnek az utcák és ha összefutsz néhány szédelgő emberrel, biztos lehetsz benne, hogy turista ő is, mint te, és valami árnyas helyet keres, ahol némi hűsítő italt vehet magához, mert nem szeretné alvással tölteni drága idejét, mint a helyiek teszik ilyenkor déltájban. Ámde este, amikor enyhül a forróság,jól öltözött nők, divatos ruhákba bújtatott gyerekek és szemrevaló férfiak lepik el az utcákat, tereket, megtelnek a kávézók, fagyizók és éttermek, és az oregánó, bazsalikom, paradicsom, kávé és karamell illatát érezve, füledben az andalító zsibongással magával ragad a mediterrán életérzés, mely bódító, mint a vacsorához kortyolgatott bor, oly szenvedélyes és megnyugtató egyszerre,mint ahogy forró fejedet hirtelen lehűti a tenger felől szeszélyesen érkező szellő hűs fuvallata, szabad és kötetlen, mint a capriccio.








Nyitásra érkeztünk egy kisváros kávézójába


Felhők gyülekeznek fölöttünk, valahol Olaszországban


Késő délután Firenzében


Alkony az Arno partján


Kigyulladnak az éjszakai fények, lassan megtelnek az utcák...

Nincsenek megjegyzések: