2013. július 16., kedd

Áv hó 9.

"A 70. évnek azon a forró kora szeptemberi napján, amikor a római katona tűzcsóvája felgyújtotta az ostromlott főváros szentélyét, hogy a mohón tovaterjedő tűzben elhamvadjon a szent város, és feladja a reménytelen küzdelmet a védősereg utolsó maradványa is: úgy látszott, hogy a zsidó népnek már akkor is másfélezer éves története véget ért. ...
...




Az "utolsó főpap" kezéből maga Isten vette ki a kulcsait- így tartja a legenda. A zsidó nép története -így hirdette minden- véget ért.
...



A zsidóság egy része a vallásos fantázia transzcendens világába menekült a kibírhatatlan valóság világa elől - és ugyanakkor tudósok egy kicsiny csoportja a rideg valóság szférájában akarja megteremteni a maga külön, zárt kis világát.A szentély pusztulásának éve nemcsak reménytelen véget, felszámolást, befejezést jelent, hanem kezdetet és ígéretet.
Miközben a kint a falakon a legvadabbul dúl az ostrom, bent a városban pedig a "jó hazafiak" és a "még jobb hazafiak" pártja irtja egymást minden ellenségnél is vadabbul - egy kicsiny csoport éjjel, lopva elhagyja a halálraítélt várost.
Tudósok ezek, az öreg és nagytekintélyű rabbi Jochánán ben Zákkáj a vezetőjük, és útjuknak célja Javne, kis tengerparti városka Jaffa és Lidda között, ahol pacifikált római területen, a római hatóság engedélyével zsidó iskolát szeretnének alapítani.
...



Hogy vagyunk és amik vagyunk, sok tekintetben Javne bölcseinek köszönjük. Ott és akkor, a szentély pusztulásának évében, Javne városában születik meg a mai értelemben vett zsidóság."





( Részlet Hahn István: Javne c. dolgozatából. A cikk eredetije az Ararát Magyar zsidó évkönyv az 5704-5. évre jelent meg, mely a polgári időszámítás 1944. éve volt)


"Uvené Jerusálájim, ir hakodes bimhérá vejaménu. Báruch Ata Adonáj, boné verachámáv, Jerusálájim, ámen." (És építsd fel Jeruzsálemet, szent városunkat mielőbb, még napjainkban. Áldott vagy Te Örökkévaló, aki irgalmában felépíti Jeruzsálemet, ámen.)






Velem született optimizmusom talán az oka, hogy mindig, mindenben azt keresem, miért történt ez éppen velem? A jeruzsálemi szentély lerombolásáról már sokan, sokfélét írtak, vallásos, vagy tudományos szempontokat figyelembe véve.
Nem akarok most egy hasonló elemzésbe belemenni, de nem lennék önmagam, ha nem gondolkodnék el azon, mit jelent ez nekem ma, a 21. század második évtizedében?

Óriási fájdalom, hatalmas törés ez a zsidó nép történetének egyik mélypontja, amiből nem sokan gondolták volna akkor, hogy van felállás. De ott van Javne és bölcsei. A javnei iskola nyomán kialakult zsidóság a rabbinikus irodalomból, a Talmudból és a midrásokból szól hozzánk. A Talmud és a Misna egyik fő érdeme, hogy a zsidó közösségi lét fikcióját fenntartotta a szétszóródottságban is. Szent könyveink történetei a szentély lerombolásának okait kutatva, a zsidó nép bűneiről tépelődve is azt a tanítást keresik, mely megmutatja hogyan tovább, miként lehetne újra kezdeni?

És ahogy ez az áldásban is megfogalmazódik, "még napjainkban" építsd fel a szentélyt, hiszen a jelenlegi állapot átmeneti, a múlt a valóság, ami akár azonnal folytatódhat a holnappal, ami ebben az esetben nem valami távoli jövő, hanem valóságosan jelenti akár a tényleges holnapot.
Ami most van, az azért fontos, mert a múlt folytatása és a jövő előkészítése.
Számomra Javne jelentősége az is, hogy átmentette a zsidó közösség ideáját. A fizikai birodalom megszűnhetett, de birodalom maradt, mégpedig szellemi birodalommá fejlődött. A zsidó közösség önként, saját elhatározásából évszázadokon keresztül olyan erős belső szervezetet állított fel, ami minden külső erőtényező segítsége nélkül, támadások kereszttüzében is képes volt megállni a történelem viharában.

A zsidó nép tovább élte nemzeti életét, ahogy lehetett. Minden városka zsidó utcája egy kis Jeruzsálem, mindegyik zsinagóga és apró imaház is egy kicsiny szentély, ahol nap, mint nap ima hangzik fel éppen azokban az órákban, amelyekben a még valóságos, élő szentélyben az áldozatokat mutatták be. Ennek az életnek pedig egyetlen kényszerítő ereje van, a zsidó emberek önkéntes magára vállalása.
Hósea próféta szavait mondta a síró tanítványoknak 70 áv hó 9-én rabbi Jochanán ben Zákkáj: "Szeretet kívánok, nem áldozatot." A szeretet itt a rend, a törvény helyreállítását a közösség szeretetét jelenti. Hiszen az önkéntes magára vállalás sok nehézséget jelentett akkor is, és jelent ma is.
Zsidónak lenni ma sem könnyű,- bár korunkban már más okok miatt, mint még akár egy évszázaddal ezelőtt is - de megéri!








Felhasznált irodalom: Hahn István: A próféták forradalma
Vallástörténeti és történelmi tanulmányok