Zsidó? Nem zsidó!

„Számomra nemrégen derült ki, hogy vannak a felmenőim között zsidó származású emberek is. Hát ez aztán a nagy story” – mondta a jobbikos politikus, Szegedi Csanád.

Legalább két hétig nevethetnékem támadt, ha eszembe jutott ez a blama...Mert az, hiába próbálja ilyen lazán venni, kapja is a kommenteket pártja rendkívül toleráns szimpatizánsaitól! Kissé csúsztatásnak is érzem a fenti szavakat, mert nem csak úgy egyszerűen a felmenői között vannak zsidó származásúak, hanem az édesanyja teljesen zsidó,nem is akármilyen pedigrével, van, aki nagyon örülne ilyen anyai zsidóságot igazoló papíroknak. Kérdőjelek nélkül, mondhatni glatt kóser!

Ez a fickó egyidős a lányommal, hasított belém a felismerés és végigfutott a gondolataimban a családunk azóta eltelt 30 éve, mióta unokáik vannak szüleinknek. Minden lépésükről tudnak, a gyerekek minden fellépését nézik a tv-ben, el akarják olvasni a róluk szóló cikkeket, pedig tekintélyes mennyiség gyűlt össze 19 éves zenészi pályafutásuk alatt. Sokat meséltünk a dédikről, volt, akit ismertek, tudják a gyerekeink, kik az őseik,melyik részéről származnak az országnak és Európának, melyik temetőben nyugszanak.
A kérdéseim, amik nem hagynak nyugodni, egyszerűek.
A Szegedi családban nem így volt?
Soha nem meséltek a dédszülőkről, rokonokról, soha nem jártak régen meghalt ősök sírjánál?
Nem meséltek Csanádnak arról, hol laktak, melyik iskolába jártak, hol dolgoztak?
Nem érdekelte az anyukát, hogy kikkel alkot egy csapatot a fia?
Az anyuka hallotta miket harsognak a világba a fia elvbarátai, párttársai?
A nagymama is tudja, kik Csanád unokája frakciótársai, mi az a Magyar Gárda,milyen retorikát folytatnak vezetői, amit oly lelkesen és ellentmondást nem tűrően védelmezett a Hanuka alkalmából tervezett gyertyagyújtási rekordkísérlet elleni tüntetésen mondott beszédében a Hősök terén, ha jól emlékszem 2009-ben?
Hogy tudták titkolni a zsidóságukat?
Mit gondol a nagymama arról a kormányzóról, akit unokája az alábbi szavakkal méltatott a televízióban:
"...Vitéz Nagybányai Horthy Miklós a XX. század legnagyobb államférfija..",
akinek a regnálása alatt 56 nap alatt 437402 magyar állampolgárságú embert deportáltak megsemmisítő táborokba, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy zsidónak minősültek azok szerint a szégyenletes törvények szerint, melyeket a magyar parlament hozott és "őfőméltósága" szentesített?

Az anyai nagymama és a nagypapa családtagjai is így gondolják? Nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek nem hiányoztak? Soha nem kérdezte meg Csanád, hogy miért nem ismeri a család anyai oldalát? Ha igen akkor mit válaszoltak? Vagy mindenki egyöntetűen tagadta a zsidóságát?
Akárhogyan töröm a fejem, nem tudom elképzelni!!!

Nem fogok most felsorolni mondatokat, kijelentéseket, melyeket a Szegedi Csanád nevével is fémjelzett Jobbik tagjaitól, képviselőitől hallhattunk az elmúlt néhány évben. Csak azért, mert elveimmel ellentétes, hogy most ilyenformán is terjesszem ezeket a megnyilvánulásokat, de aki akar, sajnos talál belőlük bőven a világhálón.
Szegedi azt mondta, hogy szereti a nagymamáját!

A nagymama és az anyuka nem állt oda elé, és nem mondta el neki, hogy mi történt Magyarországon 1944 tavaszán?

Hogyan lehetséges ez egy családban, ahol szeretik, tisztelik egymást?
Ez a kérdés kúszott be szép lassan az agyamba, és nem tudom rá a választ!

Teljesen szubjektív gondolatok Eszter könyvéről...

Nem, nem a bibliai Eszterről szeretnék most szólni, hanem Rubin Eszter lakberendező-designer, gasztroblogger írónő elmúlt hetekben megjelent Barhesz című művéről.

Rubin Esztert négy éve ismerem, ugyanabba zsinagógába járunk imádkozni, ünnepelni. Amikor meghallottam, hogy könyvet írt, őszintén örültem, amikor megjelent megvettem, dedikáltattam, a házas lányomnak külön egyet.

A regény olyan nekem, mint Eszter maga. Hol vicces, hol komoly,hol tárgyilagos,hol romantikus, hol lelkes, hol rezignált, néha enyhén cinikus, vagy elismerő, misztikus és drámai. Vallomása életről, halálról, zsidóságról, ősökről, gyerekekről, házasságról, válásról, szerelemről, szakításról, születésről, temetésről szíven ütött, megnevettetett, megríkatott. Stílusa kulturált és éppen annyira bohém, hogy még ne legyen erőltetett. A kissé melankolikus személyiség izzón szenvedélyes nőt takar, aki őszintén ír szerelméről, de csak pontosan annyira kitárulkozón, hogy az ne legyen frivol. Ez egy finom regény, a szó szoros értelmében is. A receptek, amik kísérik, kiegészítik a történeteket,odaültetnek bennünket a családi asztalhoz, vagy a kerti parti közepébe, ahol érezhetővé válnak az illatok, ízlelhetővé válik az étel és az élet maga.

Közép-Európai családregény, játszódik Magyarországon, a XX. században. A két főszereplő a század elején teljesen zsidó, de az ismert történelmi okoknál fogva a század második felében már bekerült pár nem zsidó is a családba, amitől csak még eklektikusabb lett ez a színes forgatag, ami végigpörgött a múlt századon, át a századfordulón a XXI-be. A szereplők élete, mindennapi fájdalmuk, szerelmük, sírásuk, nevetésük,szorongásuk, forog tovább.

Olvassátok el a Barheszt, Rubin Eszter könyvét! Mert könnyed és súlyos, vidám és szomorú,fesztelen és megrendítő, benne van az egész élet eszenciája, mint a húslevesben!

Ha a Barhesz tánc lenne, rezüméje szerint a keringőt rendelném hozzá. De nem a Straussok bécsi valcereit, hanem Sosztakovicsét, a Jazz-szvit híres 2.keringőjét. Szívszaggató, szláv fájdalommal terhes dallama éppúgy végigsöpör a lelkünkön, mint a történelem az életünkön. S mi nem tehetünk mást, mint hogy élünk...