Néhány héttel az első világháború kitörése előtt július 5-én született a XX. századi zenetörténet egyik legnagyobb alakja, Fischer Annie zongoraművésznő. Emlékszem gyerekkoromban mennyire csodáltam királynői alakját, ha megjelent a televízióban, sajnos élőben nem volt szerencsém látni/hallani őt. Nem tudtam akkor, csak éreztem, hogy valami nagyon különlegesnek vagyok tanúja, amikor felvételeit hallgattam. Férjének, Tóth Aladárnak első házasságából származó unokája emlékező szavait a neten találtam, ahol barátai, tisztelői emlékeznek rá, a történeteket Székely György jegyezte le.
"Külföldi útjain – de itthon is - Annie délben négy kávét fogyasztott, majd délután két-három óra után kezdett el „élni”, öt óra körül evett valamit, majd koncert után este 11 körül vacsoráztunk – Olaszországban jó pizzákat is – és Ő hajnali háromkor feküdt le. Reggeltől ezért mindig fél szabadnapom volt. Dohányzása hihetetlen volt, napi négy dobozzal szívott, délben rágyújtott és folyamatosan dohányzott. Kis ezüstfedeles hamutálcái voltak, az autó füstfelhőben úszott. Olaszországban fél tízkor kezdődtek a koncertek, a szervezés gyakran laza volt. Nemritkán az előadóteremnél nem volt senki, nem találtuk a zongorát. Csak 20 perceket próbált, ellenőrizte a hangolást, komolyabb gyakorlást nemigen tapasztaltam. Azonban a koncert előtt két órával visszamentünk, egyedül maradt, koncentrált – azaz cigarettázott, egy kis vizet ivott - semmi egyébre nem volt szüksége.
Ruháival mindig elégedetlen volt, főleg anyagokat vett. Órákig válogattuk ezeket ismert kedves boltjaiban, ahol már törzsvendégnek számított. Ízlése mintaszerű volt, mindent aprólékosan, lassan intézett. Arra nagyon adott, hogy mindig frissen, üdén jelenjen meg. Kissé magas sarkú cipő, blúz, szoknya – nadrágot sosem hordott. Mindig csinos volt, idős korában is. A közönség felé finom mosollyal fordult – előtte egy-két szippantás, és két szám közötti meghajlásoknál már kezemben kellett, hogy legyen az égő cigaretta.
A koncert másnapján órákig gyalogoltunk, mászkáltunk, nézegettünk. Mindig volt nála „háborús tartalék”: szalonna, kolbász, kenyér. Tudott élni, mindig megtalálta maga körül a harmóniát, panaszkodni ritkán hallottam. Nagyapámmal való együttélése volt életének nagy csodája, elvesztése törés volt életében.
Lakásuk érdekes volt: egy kanapé két karosszékkel – ő mindig a jobboldalon ült. Hátul nagyapám íróasztala, öt nagy szekrény tele irattal, nagyapám írásaival, amelyekhez Annie – miután valakit megkért, hogy rendezze azokat - soha többé nem nyúlt. A kis ezüst hamutartók a lakás legtöbb pontján láthatók voltak."
Chopin Concerto-ját hallhatjuk ezen a felvételen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése